Orbán Viktor emlékezetes nyár eleji beszédében hangzott el először a kifejezés: Nemzeti Eszközkezelő Társaság. Hol tart a dolog?

Bizonyos, hogy a miniszterelnök június 8-ai bejelentése anélkül történt, hogy a kormánynak határozott elképzelése lett volna a leginkább megszorult hiteladósok megsegítésének módjáról. Egyet lehetett tudni biztosan: erre lenne hivatott a Nemzeti Eszközkezelő, mely nagyon sokba fog kerülni. Október 15-éig kellett (volna) elkészítenie a terveket a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, de hogy ez megtörtént-e, arról a nyilvánosság semmit sem tud.

Bár Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter többször is sejttette, hogy az intézmény felállítása már csak hetek kérdése, a miniszterelnök beszéde óta csaknem öt hónap telt el érdemi fejlemény nélkül. A kérdőjelek szaporodtak, válasz pedig alig érkezett. Mindeközben megszorult családok tízezrei és a bedőlő hiteleiken ülő bankok egyaránt fokozott érdeklődéssel várják a bejelentést. Míg a kormány ezt meg nem teszi, megpróbálunk választ adni a Nemzeti Eszközkezelővel kapcsolatos legfontosabb kérdésekre, saját értesüléseinket is felhasználva. Megtudtuk: hétfőn az IMF is megszólalt az ügyben.

Mely adósokat menti meg a kormány a Nemzeti Eszközkezelővel, és hány háztartás érintett?

Igazi nyilatkozatkavalkád öntötte el a médiát ezzel kapcsolatban az elmúlt hónapokban. Volt nyilatkozó, aki az összes jelzáloghiteles megsegítéséről szólt, míg mások csak a lakáshitelesekről, megint mások a devizahitelesekről szóltak. További kérdés, hogy az egyes kategóriákon belül mennyire kell megszorulnia egy adósnak ahhoz, hogy az állami programban részt vehessen. Általánosan elterjedt nézet, hogy a legalább 90 napos késedelembe esetteket kell megsegíteni, hisz már ők is épp elegen vannak, ráadásul ez a legszűkebb, jól behatárolható kör.

A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a Kósa-Rogán-féle javaslatokhoz hasonlóan ezúttal is mind a forint-, mind a devizaalapú lakáshitellel rendelkezőket fogják érinteni az intézkedések, ám ezúttal csak azok kerülnek bele a kalapba, akik három hónapos késedelembe estek, vagy egy súlyosabb adósságcsapdába estek.

Nem lesz azonban számukra sem ingyen az ebéd: a kormányoldal többször értésre adta, veszteségeik egy részét realizálniuk kell. A Nemzeti Eszközkezelő feladata ilyen szempontból kettős lehet: segítenie kell a magyar jelzáloghitelezés (és ezáltal a jelzáloglevél-piac) helyrebillentését, másrészt szociális célzattal csökkentenie kell azokat a vagyonveszteségeket, melyeket normál körülmények között már régen realizáltak volna az ügyfeleknek a fedezetek banki érvényesítése miatt.

Hogy hányan lehetnek a bajba került adósok az egyes kategóriákban, és mekkora hitelösszegről van szó, azt az egyes szervezetek adatait és becsléseit felhasználó alábbi táblázatunk összegzi. A rossz hitelekre vonatkozó adatokhoz a PSZÁF statisztikáiban a teljes pénzügyi szektorra elérhető legfrissebb, márciusi adatokat használtuk. Frissebb becsléseink szerint ehhez képest mintegy 20%-kal nőtt mára a nem fizető hitelek aránya, vagyis a potenciálisan érintett lakáshitelesek száma (a szabad felhasználású jelzáloghiteleket tehát nem számítva) a táblázatban szereplő értékkel szemben 70 ezer fölött lehet.

Milyen módon és milyen áron vállalja át az intézmény az érintett adósok terheit?

Korábbi kormányzati információk szerint több lépcsőben segítené az ügyfeleket a Nemzeti Eszközkezelő. Amennyiben a hitelek átütemezése, a futamidő meghosszabbítása, a törlesztés átmeneti felfüggesztése piaci körülmények között vagy akár kis állami rásegítéssel sem bizonyul tartós megoldásnak, az állam szélesebb körű hitelgaranciát vállal a jelzáloghitelek egy körére. Hogy milyen mértékig és mily módon, nem tudni. Akkor vállalja csak át a Nemzeti Eszközkezelő az ügyfelek hiteleit, ha a megadott határig már ez sem segít. Ebben az esetben a Nemzeti Eszközkezelő nem csak a hitelkövetelést vásárolná meg a banktól, hanem az ingatlant is állami tulajdonba venné, kezelné, és az ügyfél számára visszabérelhetővé tenné. Ez esetben a kilakoltatás elkerülhetővé válna, a bank azonban hozzájuthatna követelésének egy részéhez. Az ingatlanok kezelésében indokolt, hogy állami részfinanszírozással az önkormányzatok is részt vegyenek, bevonásukat korábbi nyilatkozataiban Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója is szükségesnek tartotta.

A követelések és az ingatlanok valós értékének megfelelő meghatározása ebben a folyamatban az egyik legfontosabb kérdés, ennek hiányában ugyanis valamelyik fél (bank, Eszközkezelő, ügyfél) ellenérdekeltté válik a szükséges polgári szerződés megkötésében. A bank érdeke természetesen az, hogy minél magasabb áron szabaduljon meg a rossz követeléstől, vagyis többet kapjon érte, mint amennyiért külső követeléskezelőnek reálisan eladhatja, vagy az ügyfél jövedelméből, ingóságaiból érvényesítheti. Ráadásul azt is figyelembe veszi a bank, hogy mekkora céltartalékot képzett már a szóban forgó, valamely problémás kategóriába átminősített hitelre.

Banki követelések kezelésével foglalkozó forrásunk rámutatott: a Nemzeti Eszközkezelő tevékenységében érintett ingatlan állami megvételéhez is elengedhetetlen a körültekintő értékbecslés, márpedig ez számottevően lassítja a követelések és ingatlanok adásvételének folyamatát, lehetetlenné téve, hogy egy portfólióban értékesítsék őket. Kiemelte: jelenleg a legrosszabb minőségű, jelzáloggal fedezett követeléseikért is a fennálló tartozás 30%-ánál magasabb árat fizetik a bankoknak a követeléskezelők. Sokkal reálisabbnak tűnik ennél, hogy legalább 60-70%-os értéken próbáljanak megszabadulni szóban forgó követeléseiktől a hitelezők akkor is, amikor egy új állami szereplő áll a vevői oldalon.

A bankok azonban még mindig a kormány ez irányú lépését várják. Müller János, a Bankszövetség vezető tanácsadója a Portfolio.hu-nak elmondta: mind a mai napig nem folytatott tárgyalást a kormány a szervezettel a Nemzeti Eszközkezelővel kapcsolatban, csupán a lakáshitelesek megsegítését célzó Rogán-Kósa-féle javaslatok formába öntésében vettek részt.

A banki követelések átlagos megtérülését rendkívüli módon befolyásolja, hogy a követelések mekkora hányadára és milyen körére terjedne ki a Nemzeti Eszközkezelő tevékenysége. Ez utóbbi a rendszer költségeit is alapjaiban határozza meg. A nemzetközi példákat ebből a szempontból a PWC vizsgálta meg, ezeket összegzi az alábbi ábra. A PWC szakértői szerint egy eszközkezelő működésének előkészítése 6-8 hónapot vehet igénybe.

Forrás: portfolio.hu