Tudom, hogy sok vitát fogok kiváltani az alábbi írással, de ez is lenne a célom. Írják meg a véleményüket. Én nem a standard/elfogadott álláspontot képviselem.

A felelőtlen lakosság….

A válságot megelőzően a devizahitelesek jól jártak, a forint hitelek nem is jelentettek alternatívát, mindenki devizában vette fel a hitelét. Nem a hitelfelvevők felelőtlensége volt az ok, hanem ez volt a kínálat. Amit ehhez még hozzá kell tennem az az, hogy a válságról, annak hazai súlyos következményeiről sem a hitelfelvevők tehetnek. Az elmúlt 20 év összes problémája csúcsosodott ki a válsággal megspékelve. Nem csak felelőtlenül eladósodott emberek kerültek bajba, hanem olyanok is, akik jól meggondolták a hitelfelvételt, de ép ésszel, viselhető kockázatokra felkészülve is bajba lehetett kerülni.

A későn reagáló valódi felelősök

A PSZÁF és az MNB felelősségét azonban egyszer még ki fogják mutatni, ugyanis ezek a szervek semmit sem tettek annak érdekében, hogy a hitelpiacot szabályozzák. Miért kellett ennyit várni és egy válságnak bekövetkeznie ahhoz, hogy a hitelügyintézői tevékenységet szabályozzák? Hogy a bankokat versenyre és tisztességre szorítsák? (Ez utóbbi még talán most sem teljesen sikerült...)

Aztán a bajba jutott hiteladósok problémájával sem igazán sikerült érdemben foglalkozni. A bankok és a kormány is adós ezzel a feladattal, hiszen az áthidaló hitel csak elodázza, de nem kezeli a bajt, a futamidő hosszabbítása, a pár hónapos könnyítés nem segítség a komolyabb bajban lévőknek. (Főleg, hogy a hitel terhek és a kamatok nem csökkentek, az árfolyam megint kedvezőtlen.) Itt egy alapot kellene létrehozni, amelybe bekerülnének az ingatlanok és ide fizetnék a csökkentett részletet az adósok, ide kerülne át a banktól a felmondott hitel (diszkont értéken).

A harmadik probléma a meghozott intézkedésekkel kapcsolatosan az, hogy bizonyos kérdésekben túlreagálták a helyzetet és törvénnyel akarják szabályozni a hitelpiacot. Pedig azért nem ártana, ha egy piacon verseny lehetne és nem szüntetnék meg egy tollvonással a devizahiteleket, nem akarnák olyan szigorral szabályozni a hitelfelvételt, hogy ne legyen a bankoknak mozgásterük és például jelentős értékű ingatlan fedezet mellett sem lehessen komoly jövedelmi vizsgálat nélkül hitelt felvenni egy olyan országban, ahol a fekete gazdaság elég nagy probléma.

Talán az állami szerveknél tapasztalható korrupció felszámolásával kellene a feketegazdaságot visszaszorítani és nem a hitelfelvételt ennyire megszigorítani.

A hitel visszafogása leállítja az ingatlanpiacot, a gazdasági növekedést, a fogyasztást, stb. Hogyan fogunk így kikerülni a válságból, ha a bankok egyelőre nem is mernek, de később nem is fognak tudni hitelezni?

Tehát a ló másik oldalán vagyunk. A korábbi alulszabályozottsággal ellentétben most már túlszabályozott lesz a hitelpiac.

 A valódi összefüggések bemutatása helyett érzelmek

Az ügyfelek tényszerű és korrekt tájékoztatás helyett érzelmi „fröccsöket” kapnak. A svájci frank hitelekről csak annyit tudnak, hogy az veszélyes és szabadulni kell tőle, pedig 200 forintos árfolyam felett már merem állítani, hogy érdemes lenne ebben a devizában felvenni a hitelt, mert ha később kedvezőbbé válik az árfolyam, akkor az nyereséget hozna. (Kevesebb devizahitelt kell felvenni gyenge forint esetén ugyanakkora forint igény kielégítéséhez, mint erős forint mellett.)

Olvasott valaki arról egy sort is, hogy talán nem mostani árfolyam mellett kellene az ügyfeleknek forintra váltaniuk vagy törleszteniük a CHF hitelüket? A törvény éppen most szigorította a hitelkiváltást és forint hitel az alternatíva, ha valaki szabadulni szeretne a drága deviza hitelétől. De legyünk pesszimisták és vegyük azt az esetet, hogy nem javul a gazdaság állapota, ismét súlyos helyzetbe kerül az ország. Akkor nem fognak a forint kamatok megemelkedni? Talán még drágább is lesz a preferált forint hitel, mint egy deviza hitel lenne. De legalábbis nem kellene törvényileg eldönteni, hogy mi az egyedüli üdvözítő út.

A tájékoztatás és a népnevelés

A legnagyobb bajt ott látom, hogy az embereket nem tanítják meg sehol a pénzügyek intézésére. A családban csak rossz példákat látnak a gyerekek, az iskolában nincs ilyen képzés, a több generáción átnyúló pénzügyi kultúra kialakulása időigényes feladat, ha tennénk érte valamit, akkor is legalább egy generációváltás kellene hozzá.

De jelenleg a TV reklámok és szappanoperák nevelik a lakosságot, a túlköltekezés és felelőtlenség általánossá vált, a PSZÁF és az MNB folyamatosan próbálja az ügyfeleket tájékoztatni különböző kiadványokkal, de ezek hatása elenyésző a jól sikerült reklámokkal összehasonlítva.

Például egy gyors felmérés:

Vajon melyik információ jut el a tömegekhez, a Hitelek című PSZÁF kiadvány, amit 90 ezer példányban nyomtattak ki vagy a TV reklámban szinte óránként elhangzó hülyeség: „Minél többet vásárolunk, annál többet spórolunk…”