Ma reggel 267,25 forinton nyitott az euró jegyzése, de több elemző szerint rövid távon elérheti a 265 Ft-ot is. Egy dollárért mindössze 182,60, egy svájci frankért pedig 176,70 forintot kérnek a devizapiacon, míg a brit font 291,10, száz japán jen pedig 203,20 forintot ér.
A dollár második napja esik az euróval szemben, miután a G7 országok pénzügyminiszterei visszakoztak attól, hogy intézkedéseket hozzanak a zöldhasú vesszőfutásának megállítása érdekében.

 Mi határozza meg a forint árának alakulását?

 Valójában a legnagyobb hatást a hazai gazdaság helyzete, a makrogazdasági mutatók és a jövőbeni kilátások alakulása kellene, hogy gyakorolják a forintra. Azonban az utóbbi időszak eseményei egyértelműen azt igazolják, hogy a régió devizáit „egy kalap alá veszik” a befektetők, így aztán a forintra erősen hat a zlotyi és a korona alakulása is. Időnként a török hatások is felerősödnek, mintha a befektetők egy feltörekvő régiót látnának és nem figyelnek ezen belül az egyáltalán nem apró különbségekre.

Aztán mindenképpen fontos a dollár és az euró helyzetének alakulása is, a forint árfolyamára ugyanis a nemzetközi pénzpiacokon uralkodó hangulat is hatással van. Ezek után ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy mi is várható a közeli jövőben. Természetesen akinek ez a „foglalkozása”, az naponta megmondja a tutit, aztán legfeljebb megindokolja, hogy miért alakultak a dolgok másként…..

Mégis mire számíthatunk?

 Én úgy gondolom, hogy a korábbi árfolyam alakulásból, egy mindenki számára elfogadható árfolyamszintből és az euró bevezetésének előkészítéséhez szükséges intézkedések állapotából kell kiindulni egy jövőbeli forint árfolyam várakozás kialakulásakor.

Látható, hogy a válság „legmélyebb bugyraihoz képest” a forint az utóbbi hetekben kifejezetten jól teljesít, sokan a 260 Ft körüli árfolyamot sem tartósnak, sem kívánatosnak nem tartják a növekedési kilátások, az export és az államadósság „háromszögből” kiindulva. A lehető legalacsonyabb árfolyamban a devizában eladósodott lakoság és vállalkozások lennének érdekeltek, az MNB több intézkedése is arra irányult, hogy az árfolyam a korábbi MNB nyilatkozatokhoz képest is alacsonyabb szinten stabilizálódjon. Erre politikai érdekeket is fel lehetne vonultatni pro és kontra, minden bizonnyal ezt az eszközt sem hagyják ki a politikai csatározásokból.

Az MNB kamatcsökkentés, a várható inflációs kilátások és a közelgő választások további szempontrendszert jelentenek annak eldöntéséhez, hogy a várakozások szerinti árfolyamszint vajon hol húzódik. A kormány és az MNB mozgástere azért eléggé szűk, ennek ellenére mégis fontos szempont a részükről megnyilvánuló szándék, hiszen a külföldi befektetők is figyelnek ezekre a megnyilatkozásokra.

További fontos szempont az államadósság finanszírozása, a külföldi befektetők érdekének figyelemmel kísérése, hiszen ez a finanszírozási hajlandóság létfontosságú. Szerintem ez a szempont és a megmozduló esetleges befektetői tőke a jelentősebb forint erősödés ellen hat.

Mi a helyzet az euró bevezetéssel?

Sokáig konokul hittem, hogy a maastricti kritériumok teljesítését nem fogják tőlünk szigorúan számon kérni, hiszen ott, ahol euró van, sem teljesítik a legfontosabb elvárásokat. Állítom, hogy a válság kapcsán lett volna mód az euró gyorsított bevezetésére, ha több állam erőteljesebb nyomást gyakorolt volna az EU-ra. Azt azonban kétségtelenül el kell ismernem, hogy vélhetően a lehető legkedvezőtlenebb feltételek mellett kerülhetett volna sor erre a csatlakozásra, így talán jobb, hogy van kb. 4 évünk az euró bevezetésére, a folyamat megfelelő előkészítésére. Hiszen mindannyiunk teljes vagyonának „felértékeléséről” lesz szó….