Kedves Péter!

Egy ilyen írásban az ember mindig nehezen tudja a hangsúlyokat pontosan eltalálni, a gondolatait jól átadni. Bennem nagy hajlam van a filozofálgatásra, de nem akarom (már) a világot megváltani.
Milyen megoldás létezik? Kétféle. Az egyik a ma is gyakorolt maszatolás. Generációkon keresztül lehet az embereket orruknál fogva vezetni és akár azt is elhitetni, hogy a dolgok jobbá válnak és a folyamat pozitív - miközben valójában semmi sem történik. A másik kimenet a radikalizálódás. Amikor a tömegek már nem képesek többet tűrni és egyre többen cselekvésre szánják el magukat (terrorizmus, bűnözés és akár forradalom, amit ma olyan nehéz elképzelni). De a legnagyobb esély a kettő keverékére van.
Kimondatlanul, de mind a ketten tudjuk, hogy nincsenek erőforrások és ezért valami alapvetően radikális változás kellene. Tiszta lappal újra kezdeni. Lesöpörni a működésképtelen struktúrákat és teljesen újat építeni fel helyettük, de ez nem ilyen egyszerű.

A dolgok nem feketék és fehérek, a megoldás sem egyértelműen rajzolódik ki és csak mi vagyunk vakok, hogy nem látjuk. Talán nincs is jó megoldás, lassan és sokan fogjuk a számlát kifizetni, de hogy komoly hibák történtek az jól látható és a megértésük azért fontos, hogy ne folytassuk ezt a dolgot tovább. Minden az embereken múlik. Látni szeretném azokat a meghatározó, hiteles személyiségeket, akik egy változásnak az élére tudnának állni. Mert már azzal is beérném, ha megkezdődne valami. Vezetők pedig kellenek....
Egyébként a változás mindenki életében egyénileg is elindulhatna, a saját kereteinken belül is tudunk változtatni, jobbá tenni a dolgokat és ez már mindenkinek a saját felelőssége, itt nem mutogathatunk senkire. Kezdjük ezzel: amit mi magunk jobbá tudunk tenni. Ha mindenki csak eddig eljutna, máris élhetőbb világban élnénk.