Az MNB előzetes adatai szerint az államháztartás nettó finanszírozási igénye a 2009 harmadik negyedévével záruló elmúlt egy évben 1549 milliárd forint, a GDP 6 százaléka. Ez 2007. harmadik negyede óta a legmagasabb tizenkét havi deficit az előző negyedévi 5,6 és az első negyedévi 4,6 százalékot követően. A romlás két oldalról is erősödik: csökken a GDP és nő az adósság. Hol lehet ezt az önemésztő folyamatot megállítani?

Ezt még az unokáink is fizetni fogják, de lehet, hogy akkor sem fog elfogyni. Az igazi gond nem is az, hogy hitelt vett fel az ország, hanem az, hogy ezt a pénzt mire költötte. Nem fejlesztésekre, a jövőt meghatározó, életünket könnyebbé, a gazdaságunkat fejlődőképessé tevő hitelek voltak ezek, hanem a „működésre” ment el a pénz.

A rendszerváltást követően szépen fokozatosan mindent eladtunk: a gyárakat, a bankokat, a közszolgáltató cégeket, lassan elfogy a termőföld, az erdő, a vízkészlet, stb. Kihagytam valamit? Állami tulajdonban csak olyasmi maradt, aminek névleges értéke van csupán, de nem „piacképes”, minden mást már pénzé tettünk.

Először a felhalmozott adósságunkat fizettük ki a befolyó bevételekből, de aztán az adósságot ismét sikerült felpumpálni. Politikai ígérgetések, 13. havi nyugdíj és más, erőn felül történő szociális terhek vállalása mellett a korrupció, a hatékonyság teljes hiánya, a „központi elosztó rendszerek” átszervezésének elmaradása és az ezer kompromisszum, amit egy rosszul működő demokráciában a buta vezetők csak megköthetnek – mind pénzbe került. És a számlát egyszer valakinek ki kell fizetnie.

Hogy állnak az emberek anyagilag?

Az előzetes MNB adatok szerint a háztartások nettó finanszírozási képessége (pénzügyi megtakarítása) a 2009 harmadik negyedévével záruló elmúlt egy évben 881 milliárd forintot tett ki. Ez a GDP 3,4 százalékát éri el. A pénzügyi eszközök esetében az utolsó negyedévben a devizabetétek és a nyugdíjpénztári követelések növekedése volt jelentős, miközben a készpénz, a központi kormányzat értékpapírjai és a tőzsdei részvények számottevően csökkentek. A kötelezettségek esetében a forinthitelek növekedése és a devizahitelek ennél valamivel nagyobb csökkenése volt jellemző. A forint kismértékű árfolyamváltozása nem gyakorolt jelentősebb hatást a pénzügyi eszközök és kötelezettségek értékére a harmadik negyedévben. 

Hihetetlen, hogy ezek a statisztikák szinte alig tartalmaznak értelmes, mindenki számára hasznosítható adatokat, amelyeket össze lehetne vetni más (korábbi vagy hozzánk hasonló országok) adataival. Direkt úgy fogalmazzák meg ezeket a közleményeket, hogy véletlenül se értsen belőlük senki semmit?

Az MNB közlemény eredeti szövegét itt olvashatják. Csak azért érdemes megnézni, hogy mennyire nem tartják fontosnak, hogy az „átlagember” bármit is megértsen belőle: MNB közlemény

De térjünk vissza az eredeti kérdéshez: Hogy állnak az emberek anyagilag?
Elvileg, ha az ország elszegényedett és erőn felül osztotta szét a forrásait a különböző érdekek mentén az embereknek, akkor a lakosságnak kellett volna meggazdagodnia, nem?

Ezzel ellentétben gyorsuló elszegényedést lehet tapasztalni. Van egy szűk réteg, aki a „rendszerváltás” győztese, vagyonosodásának mértékét nem is lehet felmérni, megbecsülni és vannak a másik oldalon a tömegek, akik az elmúlt 20 év vesztesei: rosszabbul élnek, mint a szocializmusban.

A fogyasztás orientált értékrend a korábban egyértelműen megtakarító lakosság egy részét önpusztító adósság spirálba vitte, elhitetve velük, hogy lehet fogyasztást növelni hitelből. Ahogyan azt az ország pénzügyeinél is tették.

A leginkább pedig az fáj, hogy a középréteg tűnt el, akik az ország fejlődése, jövője szempontjából meghatározó szereplők lennének: az ő értékeikre, gyarapodásukra, terveire épülhetne az ország jövőképe. De ez a réteg eltűnt: többnyire elszegényedett. Szélsőségeket látni, az értékek teljes mértékű átalakulását, a nemzet jövőjével szembeni közömbösséget. Csak az egyén számít a mai világban, mindenki egyedül akarja ezt a rémálmot túlélni, nem jövünk rá arra, hogy erre csak közösen lenne esélyünk.